BooG-S

6 éves koromban kezdtem táncolni kötelező jelleggel, ugyanis az elemiben az órarend része volt a sváb néptánc (példamutató módon). Számtalan fellépésünk volt országszerte különböző rendezvényeken, néptánctalálkozókon, a csapat vezető táncosaként hamar kiderült számomra, hogy ez a dolog nekem való.

A hiphop 10 éves korom óta az életem része, 5 éven keresztül táncoltam a Power Dance Team-nél, ahol megismerkedtem az old schoollal és az electric boogie-val, mely nagy hasznomra vált a későbbiekben.

Az évek során közel kétszáz fellépésem volt a legkülönfélébb helyszíneken. Természetesen kipróbáltam a versenyzést is, ám nagyon hamar gondoskodtak róla több fronton, hogy elmenjen a kedvem az egésztől.

2002 őszén a filmezés felé fordultam, ugyanis kiválasztottak Geréb szerepére a Pál Utcai Fiúk olasz-magyar koprodukciós feldolgozásában. Következő évben szerepet kaptam a Sorstalanságban, itt Bőrdíszművest alakítottam.

A filmezés miatt, mely azóta óriási szenvedélyem lett, szüneteltetni kényszerültem a táncot, ám miután főiskolás lettem, rájöttem, hogy nem élhetek nélküle. Azóta több ízben volt szerencsém külföldön csiszolni tudásomat. Barcelonában nagy kedvencemtől, Alex Bullóntól tanultam, de egyre gyakoribb vendég vagyok a londoni Pineapple Dance Studiosban is. Az utóbbi években szinte valamennyi hazai táncoktató óráján megfordultam rövidebb-hosszabb ideig, új impulzusokat keresve. Ezalatt annyi hatás ért, ami egyértelművé tette, hogy a hiphop kortárs irányába haladok tovább, melyet fantázia híján „new style”-nak keresztelt el a szakma.

Az utóbbi két évben egy alig-alig megtanulható táncstílus egyetlen hazai képviselője lettem: a Jackson-style-é, mely fúziója 70-es, 80-as évek hiphop és disco stílusainak, és az egész világot ámulatba ejtette vele anno egyetlen zászlóvivője, Michael Jackson. Soha senki nem adott annyi inspirációt táncos munkáim és életem során, mint ő - a tény, hogy 2 hét választott el attól, hogy élőben lássam végre, néha az őrületbe kerget. Az elmúlt hónapok során szorgos és tehetséges kis csapat gyűlt össze a Jackson-órákon, így megalakítottam a The Smooth Criminals nevű formációt, mely főként fiúkból áll és klasszikus, valamint tribute MJ-performanszokat ad elő, így tisztelegve az előadóművészet istene előtt.

2009 májusa óta a Magyar Állami Operaház „Xerxés” c. darabjában táncolok, ahol 4 társammal egyedüliként képviseljük a hiphop stílusokat a honi opera szcénáján belül.

2008 ősze óta tanítok, 2009 májusa óta már 4 tanfolyamot vezetek.

Hogy miért kezdtem el tanítani? Mert semmi nem jelent akkora örömöt számomra, mint átadni a tudásomat, szenvedélyemet másoknak, és végigkövetni, amint egy visszahúzódó, introvertált ember a tánc hatására kinyílik, elfogadja önmagát és ezzel környezetét is, hogy ez által jobb, boldogabb – és persze egészségesebb - emberré váljon. Közhelyesen hangzik, de a tánc tényleg erről szól. Fegyelem, harmónia, tökéletesség.

Maximalista vagyok: soha nem vagyok megelégedve magammal, ám ez a legjobb tulajdonság, amit kaphattam az élettől, mert csak ettől lesz az ember több és jobb holnap, mint ma. Bizonyos szempontból fordítva működöm, mint mások: minél több sikert érek el, annál kisebb lesz az arcom, hiszen annál inkább látom, mennyi mindent kell még tanulnom ahhoz, hogy jól végezzem a dolgom. Ami mások szemében tétovaságnak tűnhet, valójában csak perfekcionizmus: mindig, minden körülmények között a legjobb megoldást kívánom választani, ez jellemző a koreográfusi stílusomra is.

Mit érdemes még rólam tudni? Idén szereztem meg tánctanári képesítésem, eközben befejeztem egy filmes szakot a főiskolán. 4 nyelven beszélek, szenvedélyes sakkjátékos és utazó vagyok, odavagyok a spanyol kultúráért..

Mészáros Gergő al. BooG-S